Conor McPherson
Tengeren
Bárka Színház
>> Előadási időpontok <<
Szereplők:
James "Sharky" Harkin: Ilyés Róbert
Richard Harkin: Mucsi Zoltán
Ivan Curry: Gados Béla
Nicky Giblin: Dévai Balázs
Mr. Lockhart: Kálid Artúr
asszisztens: Ivánovics Beatrix
díszlet: Sebő Rózsa
fordító: Upor László
jelmez: Kovalcsik Anikó
rendező:
Göttinger Pál
Kinn azon a tengeren
Van
Dublin fölött a hegyen egy erődszerű, elhagyott épület, kicsi
ablakokkal, vaskos falakkal, templomra, várra egyaránt hasonlító ház.
Ez a Hellfire Club, ahol az ördög kártyán nyerte volna el a monda
szerint az ott tivornyázó angol urak lelkét valamikor régen. Éjszaka
volt, zúgott a szél, és a többi, és akkor a tivárnyázó angol urak
társaságába kicsit részeg, de elegáns, ismeretlen úr érkezett, hogy
melegedne meg egy kicsit, mielőtt továbbindul. Le is telepedett, majd
be is szállt a kártyajátékba, és csöndes, de magabiztos tehetséget
árulva el, sorra nyerte a köröket. Egyre nagyobbak lettek a tétek.
Mikor egyik áldozata véletlen leejtett egy kártyát, lehajolva halálra
váltan vette észre a pislákoló fénynél, hogy vendégüknek patái vannak.
Mikor rémülten felegyenesedett, az ördög, más néven púca egy
szempillantás alatt felröppent és eltűnt egy tűzgömbben, kénköves bűzt
hagyva maga után. A borzalmas épület a mondában mondjuk legalábbis
koponya alakú, de ez már nem olyan fontos - a ház ma is áll Dublinban,
graffitis és mocskos ugyan belül, de megvan, Ballybodenből kell tovább
felmenni a hegyre az R115-ösön Powerscourt felé. A Hellfire Club is
valóban létezett, Sir Francis Dashwood vezényletével voltak nagyon
gonoszak ott a tagok az ezerhétszázas évek közepén.
A Seafarer
(Tengerész) egy óangol vers címe. Egyes szám első személyben beszél a
számkivetettségről meg a dicsőséges múltról, de leginkább arról, hogy
milyen kinn lenni a tengeren, magányosan. A szöveg egy angolszász
nyelvű gyűjteményben maradt fenn, amelyet Exeteri Könyvnek szokás
nevezni, és amelyet Leofric, az exeteri katedrális érseke állított
össze 1072-ben bekövetkezett halála előtt. A verset sokan lefordították
modern angol nyelvre, a körülötte kialakult valóságos divat
magyarázható azzal, hogy a számkivetett tengerész ebben a versben
megfogalmazott, több mint ezeréves képe hasonlít ahhoz a modern
attitűdhöz, ahogy a művészek elszigetelik magukat a társadalomtól. A
vers a szenvedések ecsetelésével kezdődik, de aztán átfordul abba, hogy
a szerző szívesebben élne keserves életet kinn, azon a tengeren, mint a
biztonságos parton, amelyet az értelmetlen hiúsággal azonosít.
Egy
dublini házban, mit sem sejtve ezekről a dolgokról, egy vénember, aki
nemrég vakult meg; az öccse, aki vak bátyját támogatni érkezett vissza
vidékről, ahol hajóskodott is korábban; régi barátjuk, aki a
feleségétől és a gyerekeitől szökött át ide; és egy másik ismerős,
akiről tudható, hogy az öcs régi szerelmével él most együtt -
összegyűlnek pókerezni karácsony este. Szánalmasságuk, vesztességük, az
életüket rajtuk állandóan számonkérő többi ember elöl ide zárkóznak be
rengeteg whiskey-vel, ebbe a hegyoldalba épült házba, amelyik Howth-ban
áll, pont a város másik végén, mint a fenti régi klub. A ház a Binn
Éadair-hegy oldalában áll, amelyik jóságosan és védőn magasodik a
dublini öböl bejárata fölé. Biztonságos hely. Ezen a szentestén a kinti
viharból egy idegen érkezik...